|
|
|
Krisztus halála mindenki élete lett 2011. november 1., kedd 18:00
 November 2-án üljük halottak napját, amikor a katolikus egyház minden elhunytról, de különösen is a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről emlékezik meg.
Az Egyház a feltámadásba vetett hittel tölti meg a halottak tiszteletének más kultúrákban is szokásos, ősi cselekedetét, amelynek minden nép a maga módján tesz eleget. Az Egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért. A halottak napja mai formája a X. századra vezethető vissza: a cluny-i bencés szerzetesek már akkor ezen a napon emlékeztek meg az összes megholtról. Az Egyház az ünnepen bizalommal kéri a Mindenhatót: „add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket”.
„Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett” – Szent Ambrus püspök – testvére haláláról elmélkedve – e szavakkal foglalja össze a kereszténység legfőbb tanítását a halálról és a feltámadásról.
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Jn 14,6-14
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
A nap szentje
Szent Fülöp és Jakab apostolok
Mutasd meg nekünk az Atyát! – kérjük mi is Jézustól, mert bennünk van az Isten látás vágya. A világot, és benne kezed műveit szemlélve már sejtjük hatalmadat, Urunk. Tetteidet látva már érezzük közelségedet. Járj velünk az úton, Urunk, amely az Atyához vezet, és taníts minket az egyetlen igazságra, amely az örök életet jelenti!
|
|
Nyomtatóbarát
változat
